A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 12. szám 2002/3
Fiatalok
Búcsú a Háztól
Interjú Bitay Zsolttal, a Svédországi Magyar Ifjak Társasága titkárával
     T.K.: A tĺngagärdei háznak bizonyára sokak által ismert a története. Minden többször odalátogatóban pedig fel-felgyűlnek olyan ott történt történések, amelyek ennek a svédországi magyarok által szeretett házhoz az érzelmi kötődést jelentik. Benned, aki  Borĺsban, tehát ugrásra élsz ettől a háztól,  milyen szép vagy akár nem kellemes élmények sorakozódnak Tĺngagärde említésekor?
     B.Zs.: Természetesen mindkét élményfajtából jutott nekem, de ha végigtekintek az emlékeimen, talán a kellemesebbekből van több. Tĺngagärde nagyon szorosan kötődik az ifjúságomhoz és a teljes svédországi életemhez. Svédországba 19 évesen kerültem 1992 karácsonyán. Tĺngagärdével egy héttel később, szilveszterkor ismerkedtem meg és azóta is úgy él tudatomban, mint egy csodás talpalatnyi magyar föld a hideg északon.


A tĺngagärdei ház

     A Svédországi Magyar Ifjak Társaságát is itt alapítottuk 1994-ben és ez a ház adott otthont az eddigi 28 táborunk nagy többségének is. Társaságunk fényes eredményeket tudhat magáénak, ezek közé sorolnám a Tĺngagärdén megrendezett számos érdekfeszítő előadást, a nemzetközi táborokat, a Magyar Nagykövetséghez fűződő baráti viszonyt, a Magyar Ifjak Világfóruma megalapításának kezdeményezését, koncertek, bálok szervezését és számos egyéb tevékenységet.
     Megvallom őszintén, kellemetlen emlékeim is vannak Tĺngagärdével kapcsolatban és ezek többsége onnan ered, hogy amíg az itt lezajlott táboraink mindegyike határozottan pozitív nyomot hagyott emlékeimben, addig az idősebb szervezetek egy részétől állandóan negatív a visszhang rendezvényeinkről. Számtalanszor ért már a vád, hogy túl vadak, zajosak, rendetlenek vagyunk, túl sok alkoholt fogyasztunk, törünk, zúzunk és rongálunk, ezért döntöttünk úgy 1997-ben, hogy a nyári szabadidős táborainkat kivonjuk Tĺngagärdéről és Jönköping mellett, egy a svéd egyháztól bérelt ház környékén rendezzük ezeket, félig-meddig sátortábor formájában. Ugyanakkor született meg a szándék a másik két táborunk kivonására is, de ehhez mostanig még nem sikerült megfelelő helyet találni.
     A nagy lépést a szeptemberre tervezett őszi táborunk elhalasztása hozhatja, információim szerint az őszi táborra nem vehetjük igénybe a tĺngagärdei házat, mivel a legutóbb itt megrendezett tavaszi táborunkon állítólag nem viselkedtünk az elvárásoknak megfelelően.
     T.K.: A legutóbbi ott táborozásotokról elhangzott rágalmakat magam is visszautasítom, és tanúnak hívom kedves szakácsnőnket, aki nem mellesleg a halmstadi magyar egyesület elnöke, és kisegítőjét: mi a korosabbak nem tapasztaltunk semmi kifogásolni valót  viselkedésetekben. Ellenkezőleg: a Magyar Liget 2002/2-es számában írt beszámolómban dicsértem azt, hogy egyik-másik társatok kisebb rendellenességét sem néztétek el. A rágalmazókat ugye, leleplezni kell, nem pedig megsértődve otthagyni a tĺngagärdei házat?
     B.Zs.: Én talán nem fogalmaznék ennyire erősen, lehet, hogy nem kifejezetten rágalmakról van szó, annál inkább rosszindulatról. Nyolc éves létezésünk alatt megszokhattuk, hogy mi egy másfajta, szigorúbb elbírálás alá esünk, ha például egy villanykörte véletlenül a mi táborozásunk alatt ég ki, akkor általában azt halljuk vissza, hogy törtünk, zúztunk és romboltunk...
     Természetesen tudatában vagyok annak, hogy egy nagyobb tömeg táborozásakor előfordulhatnak kisebb kellemetlenségek, rendellenességek annak ellenére, hogy legjobb igyekezetünk szerint mindent megteszünk ezek kiszűrésére. A gond abból is adódik, hogy bár ezt többször is szorgalmaztuk, a gyakorlatban nem történik meg a ház személyes átvétele és átadása, ahol mindkét fél megfogalmazhatná jogos elvárásait. Így ha hetekkel később, akár miután már mások is használták a házat, előkerül bármilyen rendetlenség vagy károsodás, mindig a SOMIT a legkézenfekvőbb bűnbak. Ez is mutatja, mekkora a gyanakvás, a rosszindulat irányunkban.
     Ez természetesen nyomot hagy a fiatalok lelkében is. Elgondolkoztató, hogy amikor borĺsi presbiterként az egyházdíj befizetésére szólítottam fel a fiatalokat, valaki nekem szegezte a kérdést: miért kellene a magyar egyházat támogatnunk, amikor a svéd egyház emberségesebben viszonyul hozzánk és ezzel közvetve többet segít magyarságunk ápolásában, mint a saját egyházunk.
     Szerencsére erre a kérdésre a tĺngagärdei kitagadásunk előtt kellett válaszolnom. Ma nem tudnám rá a választ.
     T.K.: Mindazonáltal lesz őszi táborozás. Hol? Mikor? Milyen témával? Mik a szervezés nehézségei?
     B.Zs.: A vezetőség úgy értékelte: nagy az igény a táborok szokásos folytatása iránt és talán sikerült lehetséges alternatívákat találni a tĺngagärdei házra. Az egyik legvalószínűbb lehetőség egy Varberg melletti menedékház (vandrarhem). Valószínűleg nagy változást fog hozni a SOMIT életében, sok még a kérdőjel, még nem tudjuk, hogy működik a ház, jelen van-e a svéd személyzet, gördülékenyen fog-e működni a sütés-főzés, előadások megszervezése, stb. Bár még egy hosszabb tárgyalássorozat előtt állunk, úgy tűnik, hogy kérdéseinkre a pontos választ csak akkor fogjuk tudni, amikor már kipróbáltuk ezt a táborozási formát. Itt emelném ki, hogy bár ebben a kérdésben a vezetőség sincs könnyű helyzetben, a tagságunk részéről is kisebb áldozathozatalra lesz szükség. Elképzelhető, hogy a tábordíj valamennyivel több lesz, mint eddig, bár ezt igyekszünk tárgyalások útján kiküszöbölni. Mivel a házdíjat előre kell majd fizetnünk, nagyon fontos lesz a fegyelmezett jelentkezés. Jelen pillanatban a szervezést legjobban az nehezíti meg, hogy váratlanul ért a tĺngagärdei elutasítás, ezért elkéstünk az őszi táborral és nem sikerült még olyan megfelelő időpontot találnunk, amikor a ház is szabad és a tábor nem ütközik egyetlen bál vagy egyéb rendezvény időpontjával sem. Mint az lenni szokott, októberben elkezdődik a bálok hosszú sorozata, ilyenkor vagy a szakácsaink, vagy a vezetőség tagjai foglaltak, de nem utolsósorban táborozókat veszítenénk a helyi események javára.
     Végezetül szeretném tagságunkat megnyugtatni, a SOMIT élén felelős vezetőség áll, meg fogjuk oldani hirtelen jött gondjainkat, és a tagságot folyamatosan tájékoztatjuk a fejleményekről.


Bitay Zsolt felvétele